"A KÜLSŐ AKADÁLYOK CSUPÁN VISSZATÜKRÖZIK BELSŐ GÁTJAINKAT."
Elakadt?
Segítek!
Megérteni, megoldani, kibírni...
Eldönteni, újratervezni...
Megszabadulni, kitartani...
|
|
Czakó Erzsébet
pszichoterapeuta,
klinikai szakpszichológus
|
| |
Pszichoterapeuta
SZTE ÁOK - FÉSZEK, Szeged
|
| |
Integratív hipnoterapeuta
(folyamatban, záróvizsga 2024-ben)
Integratív Pszichoterápiás Egyesület, Budapest
|
| |
Klinikai szakpszichológus
SE-ÁOK, Budapest
*
Magyar Orvosi Kamara
tagsági szám: 2056
|
| |
Okleveles pszichológus
PTE, Pécs (MA)
SZTE, Szeged (BA)
|
|
Szakmai hitvallásom
Kik fordulnak pszichológushoz?
Milyen ember a pszichológus?
Hogyan segíthet egy pszichológus?
Bemutatkozom
Kik fordulnak pszichológushoz?
Mindenki pszichológus egy kicsit. Vagy nagyon. Attól függően, hogy mennyire van bajban éppen,
kisebb-nagyobb mértékben mindenki gondolkodik „pszichológusul”.
Ha legtöbbünknek nem is mindig forognak a gondolataink akörül, hogy „Ki vagyok én?”, előbb-utóbb mindenki belekerül életének egy
olyan szakaszába, amikor ez a kérdés kerül előtérbe.
Talán egy veszteség alkalmával...
Esetleg egy fontos döntés előtt állva...
Vagy az is lehet, hogy inkább a „Ki vagy te?”, „Mire számíthatok veled kapcsolatban?” kérdések kerülnek terítékre.
Egy bimbózó szerelem kapcsán...
Ha döcög a házasságunk...
Vagy éppen a gyerek kezd már nagyon felnőni...
A problémáinkat általában rendberakjuk: alszunk rá; egyet, utánalvasunk, megbeszéljük a legjobb barátunkkal, „kiizzadjuk magunkból” az edzőteremben, vagy a sportpályán, s még százával lehetne sorolni az egyéni megoldásokat.
De vannak olyan esetek, amikor a megszokott megoldási módok egyszerűen nem működnek. Hiába próbálunk meg mindent, ami eddig bevált, egyik sem segít.
Akkor megpróbálunk belenyugodni. Esetleg alkalmazkodni hozzá. De a baj ellenáll, így sem akar megszűnni. Egy idő után már másra sem tudunk gondolni, napjaink minden eseményébe belefúrja magát, nem tudunk tőle megszabadulni. Még az alvásunkat, vagy az egészségünket is megzavarja.
Lassan megfogan a titkos gondolat, hogy segítség kellene...
Eleinte erőteljesen próbáljuk elhessegetni, hiszen „Nem vagyok én olyan, aki nem boldogul egyedül!”, „Pszichológushoz a gyengék/szerencsétlenek/stb. járnak!”, „Mit fognak szólni?!”, ...
Félünk. Hogy belelátnak az életünkbe és ítélkezni fognak. Egy csomó dolgot szégyenlünk, s olyan áron inkább nem kell a segítség, minthogy a szégyenünket vagy a bűneinket elmondjuk bárkinek... Hogy esetlennek, ügyetlennek, szerencsétlennek, sajnálandónak mutatkozzunk?!... Na, azt már nem! Vagy mégis?...
Lehet, hogy lelki szemeink előtt megjelenik egy kép is: „Ott ül majd egy idegen ember, akinek biztosan nincs semmi baja (hiszen pszichológus!), tuti nem küzd gondokkal, magabiztos, belelát az emberekbe, sokkal okosabb a lelki dolgokban és jobban el is igazodik bennük... és én menjek oda hozzá és kezdjem el sorolni a bajaimat?! Panaszkodjak? Idegen és fölényes! Ő nem élte át, amit én! Ő nem tudja, milyen érzés! Vagy ha tudja is, ezen úgysem tud segíteni! Ugyan mit tudna tenni, ha én sem boldogulok a saját életemmel, aminek elvileg én vagyok az egyes számú szakértője?!”
De vajon tényleg ilyen egy pszichológus? Tényleg van ok a félelemre? A bizalmatlanságra? Úgy általában véve nem tudom elmondani, hogy milyen egy pszichológus, csak azt, hogy én milyen vagyok, s hogy milyenné igyekszem válni.
Milyen ember a pszichológus?
Sokan vannak olyan emberek, akik a lélek rejtelmei iránt különösen erős érdeklődést mutatnak. Kíváncsiak. Én is egy ilyen ember vagyok. Mindig is nagyon vonzott engem, hogy a lélek útvesztőiben eligazodni tudjak, s egy idő után ezt életcélomnak kezdtem tekinteni. De az öncélú tudás nem igazi érték. Mire megy az ember azzal, hogy tud valamit, ha nem osztja meg másokkal?
A pszichológia tudománya számomra a lélek dolgaiban való rendrakás eszköze. Közösen megérteni, hogy mi történik és együtt kitalálni a módját, hogy hogyan lehet az elromlott dolgokat újra működőképes állapotba hozni, az elcsúszott utakat újra egyenesbe állítani, esetleg a kiútra rálelni, vagy ha ez nem megy, megtalálni az olyan módját az elviselésnek, amibe még éppen nem rokkanunk bele - számomra ez a pszichológus feladata. Ilyen és ehhez hasonló módokon próbálok a hozzám fordulóknak segíteni, kinek-kinek szükségletei szerint.
Hogyan segíthet egy pszichológus?
Ám mindehhez nincsenek varázseszközeim. A megoldásokhoz csupán mindkét fél céltudatos és felelősségteljes munkája árán lehet eljutni.
Feltárni a problémát, megismerni önmagunkat és a problémához való viszonyunkat, ennek megfelelően megfogalmazni egy (vagy több) reális célt, kiválasztani a számunkra üdvözítő odavezető utat, azon az úton elidulni, közben felismerni az éppen felmerülő akadályokat és hatékonyan megküzdeni velük - ehhez tudok a pszichológia eszközeivel segítséget - lámpást, mankót, sorvezetőt - adni.
Mindez nem egyik percről a másikra és nem „gyorsan oldódó varázspirulák” hatására jön létre, inkább egy fokozatosan kiépülő, védett kapcsolat biztonságában érhető el. A változás csak ritkán azonnali. Inkább elmondható, hogy csírája a találkozások alkalmával fokozatosan kiépülő bizalom légkörében jelenik meg, s egy idő után a titkos félelmek, az elnyomott érzelmek is biztonságosan kimondhatóvá válnak - hiszen minden maximális diszkréció mellett történik- , s így mérgező, lelket mardosó hatásuk megszűnik.
Bemutatkozom
Czakó Erzsébet vagyok, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus.
2008-tól 2020 végéig dolgoztam gyermekekkel a Pedagógiai Szakszolgáltanál, előbb pszichológusként, majd vezetőként, mellette 2011 óta felnőttekkel is, magánellátásban, főként egyéni, de csoportos, segítő, oktató formában is. Jelenleg csak magánellátási formában dolgozom.
A munka mellett gyakorlatilag 2001 óta folyamatosan képzem magam, így mostanra több módszerspecifikus tapasztalatot és végzettséget is szereztem. Elvem egyrészt az integráció, másrészt hogy klienseim igényeihez kell tudjam szabni a megsegítés módját, ezért fontosnak tartom, hogy eszköztáram széles legyen. Ugyanakkor vallom azt is, hogy azzal a módszerrel tudok igazán hatékonyan segíteni, amely hozzám is jól illeszkedik, ezért néhány módszert előnyben részesítek a segítő munka során.
|
| |
| |
2013 © Czakó Erzsébet klinikai szakpszichológus
|
|
|
|
|